Csajoknak! We ♥ Happy!

                                          Story of my life

                                                   A nagybetűs élet

                       Írta: Györgyi Anna

                                            Kiadta az iwk.hu  2015-ben. Eredeti kiadás.

                                                          1.FEJEZET

                                                    Ragasztópaszta                                                                

     Kedves Naplóm!

   Ma hihetelen dolog történt.Először is kikaptuk a nyelvtan dogát,és meglett a 3-as!!! Erre vágytam,hiszen alig tanultam,és nem is puskáztam,pedig akartam. De ez aztán tök váratlan volt,hogy 3-as legyen! Így legalább meglesz a hármasom év végére,mert ezen az utolsó jegyen múlott minden nyelvtanból. Meg is dicsért az öreg Epressy Emőke kisasszony! Hogy ki ő? A magyartanárunk,és elvárja ezt a hosszú nevet az összes diákjától. Még a legjobbaktól is! A HármasHaverok mind a három tagja jó jegyet kapott,így eldöntöttük,hogy megünnepeljük suli után egy kis fagyival. Ja,hogy ki is a HármasHaverok? Hát Gabi,Luca meg én. Na jó,ez neked még most sem mondott sokat. Gabi,azaz Bundás Gabriella ott lakik a Dicséret utca sarkában,a Nagy Rét mellett. Az anyukája varrónő,az apukája meg a téglagyárban dolgozik,mint keverő. Nagyon izgalmas lehet azt a nagy fazék anyagot figyelgetni.És amikor kisütik a téglát! Egyszer én is megnézném. Harangosi Luca, akit az osztályban csak Luszinak hívunk, a Sarkadi utca 45/c-ben lakik,és a szülei fogorvosok. Talán ezért nem engedik a lányukat édességet és sütit enni. Mind a ketten nagyon szépek és eléggé divatosak a ruháik. Én mellettük el is tűnök barna rövid hajammal és régimódi ruháimmal. De nagyon aranyosak,mert nem teszi szóvá egyikük sem. Na,mindegy. A fagyizóba készülődtünk,amikor Luca mosolygott,és elővett egy tubust a táskájából. Igazi Technokol volt. Az iskolánkban csak papírragasztót használhatunk,ezért ilyen különleges a Tecnokol. Nem tudtuk mire készülhet vele. Elindultunk a kedvenc fagyizónk a Galambbegy felé. Igaz,nem a legnépszerűbb a városban,és a fagyija sem világdíjat érdemel,de az emlékek amik ide fűződnek sokkal többet érnek,mint egy nagy gömb pisztáciafagyi. Mind a hárman kértünk:én epret, Gabi karamellt, Luca vaníliát. Leültünk kedvenc asztalunkhoz. uca elővette a Tecnokolt. Hogy senki ne lássa mit csinál,kihívott minket az utcára. Jó vastagon bekente a ragasztóval a fagyit. Ám ekkor a közeli parkból kiszaladt egy kisfiú,és kikapta Luca kezéből a fagyit. Biztos meg akarta enni. Luca utánafutott és egy jó pár kört futkostak mire elkapta a kis csirkefogót és visszavette tőle a fagyiját. El is mondta miért. Igazából tartósítani akarta a Technokollal,hogy ott díszelegjen a szobájában. Hát,ez nem jött össze,mert a fagyi ugyanúgy olvadni kezdett,úgyhogy ki kellett dobni. Luca nagyon elszomorodott,mert az összes zsebpénzét a ragasztóra költötte,és most megint várhat fél évet,mire újra ennyije lesz. Szóval ezóta hívjuk a történetet Ragsztópasztának,és azóta nem kenünk technokolt a fagyinkra.

2015.V.12.                                                                                                                                          

                                                                 2.FEJEZET

                                         Az új betolakodó                                     

Kedves Naplóm!

Hihetetlenül rossz napom volt. És ezt senki sem  árulta el nekem,mert akkor valahogy talán fel tudtam volna készülni. Úgy érzem szétrobbantanám az egész iskolát,és Amandát is. Tényleg,jó ötlet. Nem tudja valaki,hol szerezhetek dinamitot? Bizonyára nem is érted, kedves naplóm,hogy miért is van ez az egész kicsapongásom. Nem is kell,majd elmondom azaz leírom az egészet. Reggel arra ébredtem,hogy a nap első sugarai a szemembe sütnek. 5.30 volt. Még egy órát aludhattam volna. De nem bírtam. Így hát fölkeltem,és a   fésülködőszekrényemhez sétáltam. Belenéztem a tükörbe,és megláttam magamat egy hatalmas felirattal a homlokom. Az volt ráírva,hogy: "Anyuval aláíratni a fontos papírt. FONTOS!!!" Így hát felkaptam az üzenő füzetemet az asztalomról, és lerohantam a lépcsőn,hogy felkeltsem anyut ez ügyben,amikor megláttam a nagy üzenőplakátunkat az asztalon. Akkor szoktunk írni rá,ha valami fontosat üzenünk egymásnak,amikor épp nem vagyunk itthon. A szöveg a következő volt: "Kislányom! Apu és én elmentünk egy fontos konferenciára,este érünk vissza. Max. 2 órát lehetsz a HármasHaverokkal,utána gyere haza tanulni. Reggeli az asztalon,ebéd, vacsora a hűtőben. Tusolj le,moss fogat,és pontban 9-kor az ágyban!Puszi:Anya". Na,ez is jól kezdődik! Ez volt a határidő vége a papírral. Most biztosan alapos fejmosást fogok kapni Tintike nénitől. Ő az ofőnk,és igazából Kovács Titanillának hívják,de mi csak Tintike néninek szólítjuk. Nagyon kedves,de ha valaki elkésik valamivel,arra nagyon tud haragudni,bármit mondunk nem hiszi el. Megreggeliztem, felöltöztem,megfésülködtem,és elindultam nagy szomorúan az iskolába. Első órán kérték a papírokat,és mikor én nem tudtam felmutatni, na csak akkor lett igazán pipa a Tintike! Ezért most nem mehettem ki szünetre,és végig a táblán kellett matekot csinálnom.Pedig erről nem tehettem! Amikor a harmadik példánál tartottam egyszer csak megjelent az ajtóban egy alacsony vékony lány. Hosszú,fekete haja volt,és a bőre olyan fehér,mint a hó. Két nagy sötétbarna szemével rám nézett és megkérdezte,hogy ez-e a 3.b. Én mondtam,hogy igen. MInt kiderült a lányt Amandának hívták és nemrég költözött a városba.  Nagyon megörültem, hátha végre valahára NégyesHaverok leszünk! Mindig unszoltam a lányokat, hogy vegyünk fel még egy tagot, de azt mondták, hogy úgy már nem az igazi. Na, és most idepottyant egy jó haverpótlék! Természetesen ezt én csak az elején gondoltam így. Sajnos (aminek akkor még nagyon örültem) őt is felvették. De abban a pillanatban, amikor észrevette, hogy valaki lett, a körülötte lévő társaságból kiválasztott valakit, akit valami- ért lehetett cikizni, és a többiek röhögségére jól kicikizte. Elsőnek a szegény kis Harkányi Julit szemelte ki, aki köztudottan úgy öltözködik, mint a nagymamám. Mi ezért sosem csúfoltuk. Ellenben Amanda. Rögtön szemrehányást tett:

- Na te meg hogy pottyantál ide? A középkorból? Menj vissza a múltba! Már nem divat a csipkés kendő!

Én pedig kiálltam a Juliért. Még sohasem keverdtem ilyen csjos szópárbajba, de nem is akarok:

- Ne csúfold Julit, te....te kis szemétláda!

- Haver, ne csinálj belőle ekkor ügyet, hiszen ő csak egy kis nyomi. De ha így folytatod,talán te is az leszel!

Ekkor megszólalt Luca, amire eddig sohasem számítottam:

-Ja, hagyd már Amandát, hisz ő olyan menő, Juli meg csak egy kis nyomi!

-Luca, nem hittem volna,hogy te is olyan akrsz lenni, mint ez a botránygyerek!

- És ha eddig én voltam az? -nyögte ki Luca.

- Ha te így gondolod, ott az ajtó!- üvöltöttem, és rámutattam az ajtóra.

- Csakhogy inkább neked kéne kimenned rajta. Mi menőn mulatunk, te pedig nézheted odakintről- mondta gúnyosan Amanda.

Na, ez már több volt a soknál! A méreg teljesen feldúlta az agyamat. Nekivetettem magamat az apró Amandának, és szerencsésen ellöktem. Abban a percben úgy elkezdett sikoltozni, hogy az egész iskola beleremegett. Természetesen rögtön belépett a terembe a Tintike. Kaptam egy ofői intőt, Amandának pedig az elbeszélésem miatt telefonáltak a szüleinek. Végül is, remélem Amanda szülei szigorúak. Csak az bántott, hogy tényleg belemartam a kezébe, és hogy mi lesz belőle. De Lucára akkor is haragudtam! Sőt még Gabira is! Miért nem állt ki mellettem, mikor Lucának elment az esze? Nem  is akarok velük szóba sem állni!

2015. V.19.

 The dream- Egyszer úgyis felébredsz

Prológus:

Egy csendes, nyári napon az Aurelius körút egyik leágazásánál egy csapat fiatal tanyázik. Ez az utca közel van egy fagyizóhoz,és egy óriási parkhoz. Ebben a parkban tengeti szünetüket az öt jóbarát,akik lassan az iskola kedvenceivé válnak... mindezt egy aprócska hibáért. Egy hibáért, amit sohasem felejtenek el...és ami talán az életükbe is kerülhet.

                 1. fejezet

         Megtalálni és elveszíteni

Laura...Laura! Kelj már föl!- Ingrid izgatottan rángatta Laura vállát.

-Jaj,haggyá mán,má hétvégén se pihenhet egy jót a kölök! Weekend van,ha nem zavarna, és én éppen szunyálnék. Felfogtaaaaad?- és Laura összerázta Ingridet,akinek szőke haja össze-vissza lebegett a rángatások miatt.

-Na,hagyjál, én csak azért ébresztettelek fel,mert már 11 óra van és lemaradsz a nagy hírről, te paradicsom!

Laurát azért hívták paradicsomnak,mert vörös haja olyan volt, mint a paradicsom. Sőt, inkább piros. Festetve volt, eredeti hajszíne a fekete. A hajának csak a teteje volt paradicsompiros, alul fekete volt.

-Ja, hogy a nagy hír? Hát mér nem evvel kezdted?

-Mert hamarabb elkezdtél cibálni, de ha te nem akarod hallani, akkor nekem úgy is jó!- vágta rá dacosan Ingrid.

-Jó van na, ne kapd föl olyan hamar a vizet, bocsi.- motyogta Laura.

-Jól van apafej! De most már igyekezz!

Nemsokára meg is érkeztek a helyszínre. A Najkali park zöldellő fái alatt haladtak el, egyenesen az erdő közepébe. Itt állt szállásuk az öreg vén kunyhó,amit még az egykori gondnok építhetett ide. Miután kiköltözött, és a ház elhagyatottá vált az öt jóbarát elfoglalta ezt a jó helyet. Belül berendezték bútorokkal, posztereket ragsztottak a falra, és "beköltöztek". Vanda, Miki, és Roli már várták őket.

-Na, csak hogy megérkeztetek!- kiáltott fel Vanda és megölelte barátnőit.

-Gyertek üljetek le, és egyetek,mert Miki hozott sütit, én pedig sült krumplit- mondta Roli.

-OKÉ!DE MÉGIIIIIS MIII AAAZ AAA NAAAGY HÍÍÍR?!- üvöltötte nyújtottan Laura.

-Nyughass Paradicsom! Mindent a maga idejében.- válaszolta nyugodtan Ingrid, miközben kivett egy finom muffin-t és megette. -Bizonyára ők is el akarják mondani,de ehhez csöndnek kell lennie. Ugye Vanda?

-Persze, persze. Már el is kezdem. Nos, az a helyzet,hogy az iskola...

-Jaj, hagyd már a sulit!- kiáltották a többiek.

-De legalább hallgassatok meg! Nos, a suli hirdetett egy pályázatot, ami arról szól, hogy bandák jelentkezését várják ötletekkel,amit a suliban szeretnének.

-Ez tuti!!!!- kiáltották egyszerre.